2026. február 27-én módszertani megújító képzés volt a Békési REFI Csillagfürt óvodájában.
Ez számunkra nemcsak egy különálló esemény volt, hanem egy több hónapja formálódó szakmai folyamat egyik szép beteljesedése is. Külön örömöt jelentett, hogy intézményünk különböző egységeiből az óvodától a középiskoláig bezárólag, a pedagógusok együtt gondolkodhattak a népmesék szerepéről. Amikor óvodapedagógus, tanító és tanár közösen keresi a mese helyét a gyermekek életében, ott valódi szakmai közösség születik.
Az óvoda a Kincses Kultúróvoda pályázaton elnyert támogatásnak köszönhetően valósíthatta meg a Pompás Napok módszerére épülő módszertani megújító képzést, amely méltó megerősítése lett az elmúlt félév nagy ívű szakmai munkájának.
A Pompás Napok módszere az élőszavas, jelenléten alapuló mesemondást helyezi a középpontba. Az interaktív mesemondás, a közös éneklések, a népi játékok és a mondókák révén a gyermekek nem passzív befogadói, hanem aktív résztvevői a történeteknek.
Az elmúlt hónapokban tudatosan törekedtünk arra, hogy ez a szemlélet ne csupán egy-egy alkalom legyen, hanem mindennapjaink szerves részévé váljon. A sokféle óvodai „mesés lehetőség” során a gyermekek élőszóban elmondott történeteken keresztül tapasztalhatták meg az együttlét és a közös élmény erejét már jó ideje.
Ez a módszertani gondolkodás fokozatosan az iskolai tanórákba is beépült. Az alsó tagozaton rendszeressé váltak a mesedélutánok, a felsőbb évfolyamokon és a gimnáziumban pedig egyre gyakrabban kapcsolódnak a történetek az irodalmi, erkölcsi vagy akár történelmi témákhoz. A mese így nem különálló „program”, hanem a tanulás egyik természetes közege lett.
Megerősítő visszajelzés volt számunkra az, amikor énekes, rajzos kollégánk megfogalmazta, hogy azoknál az óráknál, ahol a Pompás Napok módszerével dolgoztuk fel a tananyagot, az ismeretek érezhetően mélyebben rögzültek a gyermekekben. Az élőszavas, interaktív keret segíti a tanulókat abban, hogy az elméleti tartalmakhoz személyes kapcsolódást találjanak; így a tananyag nem puszta információként, hanem élménnyel átszőtt tudásként épül be.
A rajz- és énekórák anyagában újra és újra megjelennek a mesei motívumok. A közös éneklések, népi játékok és mondókák nemcsak jó hangulatot teremtenek, hanem hidat képeznek élmény és tudás, múlt és jelen, gyermek és közösség között. Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a gyerekek szabad játékukban is visszanyúlnak a hallott történetekhez.
A közös képzés megerősített bennünket abban, hogy érdemes tovább építeni ezt a hidat óvoda és iskola között. Hiszünk abban, hogy a mese nem csupán élményforrás, hanem erőforrás is: kapaszkodó a gyermekek számára az önismeretben, a közösségi együttélésben és a tanulás elmélyítésében.
A képzés egyik játékában mesekártyákat húztunk, és meg kellett indokolnunk választásunkat. Engem a híd képe szólított meg. Úgy érzem, ez az elmúlt hónapok munkáját is szimbolizálja: hidat építünk az intézmény egységei között, hogy minél könnyebben és természetesebben járhassunk át rajta, óvodától az iskoláig, mesétől a tananyagig, élménytől a tudásig.
Ezt a hidat szeretnénk tovább erősíteni a mesékkel, a játékos tevékenységekkel, a személyes kapcsolatok és az együttműködés eszközeivel a jövőben is!
Dihenné Rucz Erika óvodapedagógus
