Június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján intézményünk kollégistái méltó módon emlékeztek meg a trianoni békediktátum aláírásának évfordulójáról. Az esemény alkalmat adott arra, hogy diákjaink közösen gondolkodjanak múltunkról, a nemzeti összetartozás erejéről és a jövőbe mutató reménységről.
A rendezvényt Lakatos Botond 11. osztályos tanuló beszéde nyitotta meg. Botond történelmi kontextusba helyezte a 106 évvel ezelőtti eseményeket, felidézve a Nagy-Trianon kastélyban történteket és az elcsatolt területek sorsát. Beszédében kiemelte: a határok csupán vonalak a térképen, a közös nyelv, a kultúra és a múlt azonban elszakíthatatlanul összeköti a magyarságot, éljenek a világ bármely pontján. A kollégiumi lét analógiájára mutatva emlékeztetett, hogy a távolság ellenére is képesek vagyunk egy erős, összetartó közösséget alkotni.
Ezt követően Tóth Gergő 11. osztályos tanuló a 116. zsoltár alapján hirdetett Igét. Áhítatában rámutatott, hogy Trianon emléknapja a gyász mellett a hálaadás ideje is: hálát adhatunk azért, hogy Isten a történelem viharaiban is megtartotta hitünket, anyanyelvünket és iskoláinkat. Arra bátorította diáktársait, hogy ne a múlt foglyaiként, hanem Krisztusban reménységgel élő emberekként tekintsenek előre, akik a széthúzás helyett az összetartozást képviselik.
A megemlékezés részeként a diákok meghallgatták az erdélyi születésű író, Tamási Áron egy korabeli beszédét is.
Kollégiumunk az idei évben csatlakozott a „Kárpát-medencei Összetartozás Tüze” programhoz. A kezdeményezés célja, hogy a világon mindenütt, ahol magyarok élnek, fellángoljon az összetartozás tüze, jelképezve nemzetünk egységét. A rendezvényt egy kötetlen közös beszélgetés zárta, ahol a diákok megoszthatták egymással gondolataikat az elhangzottakról.
