„A mondat nem ér véget…” Krasznahorkai konferencia Gyulán
Május 20-án a 4. Egyetem Tér, Gyula „A mondat nem ér véget” címmel Krasznahorkai Lászlóról szóló konferencián vehettünk részt a magyar fakultosokkal és leendő faktosokkal.
Ez az alkalom jó lehetőséget teremtett arra, hogy közelebb kerüljünk 2. irodalmi Nobel-díjasunk, Krasznahorkai László életművéhez, aki Gyulán született és oda is járt gimnáziumba. A Szegedi Egyetem szervezésében a „A mondat nem ér véget…” Krasznahorkai László Kárpát-medencei Irodalmi Verseny eredményhirdetésének is részesei lehettünk. A verseny célja az irodalom értelmezése, az elmélyült olvasás és az befogadó közötti alkotó kapcsolat népszerűsítése volt. A versenyzők először egy online fordulón mérették meg magukat, majd a 2. fordulóba jutóknak Krasznahorkai László Sátántangó című regényéről kellett népszerűsítő videót készíteni, majd bemutatni azt.
A háromfős csapatok közül az első helyet az Andrássy Gyula Gimnázium csapata szerezte meg, de helyezést ért el Komló és Szentendre csapata is.
A konferencia és a verseny jó apropó volt arra, hogy többet beszéljünk Krasznahorkai Lászlóról, akire méltán büszkék lehetünk mi, magyarok. Tanítványaink mindegyike elhívást kapott arra, hogy elolvassa a Sátántangót. Néhány vélemény tőlük:
„Számomra a plenáris előadás nagyon érdekes és tartalmas betekintést adott Krasznahorkai László életébe és
munkásságába. Sok olyan információ hangzott el, amely segített jobban megérteni műveinek világát, stílusát és főbb jellemzőit. Az elhangzottak alapján főként a Sátántangó mű kezdett érdekelni, amely a mai gyarló emberiségről és reménytelenségről szól. Illetve a hitetlen világot, a könnyen megvezethető emberiséget mutatja be.” (T.G.)
„Őszintén szólva, amikor először vettem a kezembe a Sátántangót, kicsit megijesztett a hírneve. Mindenki azt mondta, hogy Krasznahorkai stílusa embert próbáló, a végtelen mondatok beszippantanak, mint a mocsár. És tényleg. Az elején úgy éreztem magam, mintha egy sűrű, ködös, esőáztatta alföldi romhalmazban bolyonganék a szereplőkkel együtt, ahol az idő is mintha megállt volna. A konferencia energiája teljesen magával ragadott és motiválttá tett. Megértettem, hogy Krasznahorkait nem "rohanva" kell olvasni, hanem hagyni kell, hogy a szöveg ritmusa vezessen.” (N.N.)
„Krasznahorkai László Sátántangó című művéről videót néztem, és az alapján egy komoly, elgondolkodtató történetnek tartom. A mű egy olyan közösséget mutat be, ahol az emberek kilátástalan helyzetben élnek és folyamatosan várnak valamilyen változásra, ami jobbá tehetné az életüket. A történet hangulata nagyon sötét és nyomasztó, ami jól mutatja ezt a reménytelenséget. Számomra a legfontosabb gondolat az volt, hogy az emberek milyen könnyen kapaszkodnak bárkibe, ha úgy érzik, nincs más lehetőségük.” (P.L.)
Örülünk, hogy részt vehettünk a konferencián. A jövőt tekintve igyekszünk figyelni a SZTE által meghirdetett irodalmi versenyekre is, s lehetőség szerint részt venni azokon.
Földesi Magdolna (magyartanár)
