„Magyarnak lenni igenis jó…”
Amikor a „véletlenek” egybeesnek, és valami csodát élhetsz át.
Ez történt március 13-14-én, amikor a Szegedi Kis István Református Gimnázium 11 fős delegációja Zilahra utazott. A Rákóczi Szövetség „Diákutaztatás” pályázatának köszönhetően a testvériskola meglátogatására készültünk. A zilahi Wesselényi Református Kollégium igazgatójával, Bara Lajossal egyeztettük a programot, és örömmel tudatta, hogy nagyszabású 2 napos rendezvényre készülnek, amelyre szeretettel várnak bennünket.
A távolság miatt az első napi hálaadó ünnepségükön sajnos nem tudtunk részt venni.
A korai indulásunk viszont számos desztináció meglátogatására adott lehetőséget. Nagyszalontán megemlékeztünk Arany Jánosról. A szoborparkban koszorút helyeztünk el az író szobránál, és szót ejtettünk a város további „nagyjairól” is, így Zilahy Lajosról, Sinka Istvánról, Kulin György (csillagászról) is. Erdély kapujában, Királyhágón pihenőt tartottunk, majd robogtunk tovább. Csucsa mellett elhaladva láttuk a Boncza kastélyt.
Kora délután érkeztünk el Szilágy megye egyik jellegzetes, védelem alatt álló 32 hektáros területére. A Sárkányok kertjében egy jól karbantartott ösvény vezet végig. A hatalmas sziklatömbök között élmény volt barangolni.
Zsibó sem maradhatott ki, ha már arra vezetett utunk. A botanikus kertben közel 2 órát töltöttünk, de éreztük, hogy további órákat is el lehetne itt tölteni.
Zilahra érkezve, a város központjában sétára indultunk. Fadrusz János alkotta Wesselényi Miklós monumentális szobránál koszorút helyeztünk el, megemlékezve az „árvízi hajósról”. Innen elsétáltunk a zilahi kollégiumhoz, ahol Ady Endre is 4 évet töltött és életének meghatározó részének vallotta.
A szállásunk egy patinás hotelben volt.
Másnap reggel ünneplőbe öltözve mentünk a református templomba, ahol kiemelt helyre ültettek bennünket. Nagyon jó érzés volt, hogy a vendégek között minket is köszöntöttek. Az istentisztelet és az ünnepi beszédek után részesei lehettünk az új bölcsőde átadásának, ami egyrészt a Magyar Állam támogatásával valósult meg.
Míg várakoztunk az eseményre, egyik diákunk így fogalmazott ”olyan szépen szólt, ahogy együtt énekeltük a Himnuszt”.
Az ünnepi ebéd után elköszöntünk vendéglátóinktól.
Olyan élménnyel lettünk gazdagabbak, ahol nem számít a távolság. Mi „egy vérből valók vagyunk”.
Átéltünk egy új csodát, amikor együtt örültünk a barátainkkal.
A pályázat beadásakor még nem ismertük testvériskolánk programját, és mégis részesei lehettünk.
Bízunk abban, hogy ez a kapcsolat még sokáig élni fog.
Résztvevő diákok: Molnár Attila 9.b, Hidvégi Viktória 10.b, Gál Milán 10.b, Kovács Zsolt 10.b, Nagy Natália 11.b, Gyuricza Lilla 11.b, Palotás Luca 11.b, Trubó Vivien 11.b, Kelemen Csaba 11.acd, Hőgye Kata 12.b, Szekeres Julianna 12.b
Kísérő pedagógusok: Szeverényi Valéria, Kocsor-Szabó Eszter
